Picit már értem mire gondolt a nagymamám annak idején, mikor azt mondta jó-jó, hogy szép kort megélt erőben, egészségben, de micsoda nyomasztó betölthetetlen űr és szívfeszítően súlyos teher egyszerre az, hogy előbb utóbb csak Te maradsz egyedül.
Nem így mondta, csak azt mondta, hogy nagyon rossz utolsónak maradni, az űrös-terhes résszel a hangsúlyt és a hozzá tartozó tekintet próbáltam helyettesíteni.
Akkor én ezt nem értettem. Azt gondoltam, hogy miért nem örül annak, hogy él? velünk lehet? jól van? meg az ehhez hasonlóaknak.
Aztán most, hogy ma meghalt a harmadik úgymond közelebbi hozzátartozóm is (keresztanyám, édesanyám húga) bevillant egy pixelnyi a fent említettek értéséből.
Jujha, gondoltam magamban. Ha már így 27 évesen elkezdődnek az ember környezetében a halálesetek, később meg sűrűsödnek szépen sorjában először az öregebb rokonokkal(direkt nem írom le, azt amitől ezek közül a legjobban félek), majd a fiatalabbakkal de még nála idősebbekkel, aztán korosztályosan, osztálytársakkal, barátokkal, házastárssal, akkor az már iszonyú sok barázda lesz az ember szívén.
Amíg az ember fiatal azt hiszi sosem fog meghalni. Egy bizonyos értelemben legalábbis, mert annyira távoli az öregkor és a velejárói. Aztán mikor odajut, akkor meg már rég késő bármit is visszacsinálni legyen szó akár egészséget romboló tevékenységekről, vagy meggondolatlan viselkedésről.
Mennyire egyszerű lenne ha világosan előre deklarált, a kívánt cél szerint osztályozott élet-algoritmusok állnának rendelkezésünkre. Ugye? Ahhoz hasonlóak, amiket az ember maga is halomra kitalált és elnevezte őket buddhizmusnak, kereszténységnek vagy akár ateizmusnak meg még sorolhatnám.
Mint például ezek itt:
No de, teszem azt, ha meglennének ezek az algoritmusok felsorolva valami nagy könyvben, hogy nesze ember, válassz! Mivel akarsz szembesülni ez után a pár évtizedes játék után? Örök élet? Kérjük olvassa el a 10.-től 15. oldalig vagy lépjen be a bal oldali ajtón és hallgassa meg oktatófilmünket! Nirvana? Kérjük olvassa el a 30.-tól 37. oldalig vagy lépjen be a jobb oldali ajtón és hallgassa meg oktatófilmünket!
Megnézed az oktatófilmet, elhozol pár prospektust és azután? Betartanád?
Nem így mondta, csak azt mondta, hogy nagyon rossz utolsónak maradni, az űrös-terhes résszel a hangsúlyt és a hozzá tartozó tekintet próbáltam helyettesíteni.
Akkor én ezt nem értettem. Azt gondoltam, hogy miért nem örül annak, hogy él? velünk lehet? jól van? meg az ehhez hasonlóaknak.
Aztán most, hogy ma meghalt a harmadik úgymond közelebbi hozzátartozóm is (keresztanyám, édesanyám húga) bevillant egy pixelnyi a fent említettek értéséből.
Jujha, gondoltam magamban. Ha már így 27 évesen elkezdődnek az ember környezetében a halálesetek, később meg sűrűsödnek szépen sorjában először az öregebb rokonokkal(direkt nem írom le, azt amitől ezek közül a legjobban félek), majd a fiatalabbakkal de még nála idősebbekkel, aztán korosztályosan, osztálytársakkal, barátokkal, házastárssal, akkor az már iszonyú sok barázda lesz az ember szívén.
Amíg az ember fiatal azt hiszi sosem fog meghalni. Egy bizonyos értelemben legalábbis, mert annyira távoli az öregkor és a velejárói. Aztán mikor odajut, akkor meg már rég késő bármit is visszacsinálni legyen szó akár egészséget romboló tevékenységekről, vagy meggondolatlan viselkedésről.
Mennyire egyszerű lenne ha világosan előre deklarált, a kívánt cél szerint osztályozott élet-algoritmusok állnának rendelkezésünkre. Ugye? Ahhoz hasonlóak, amiket az ember maga is halomra kitalált és elnevezte őket buddhizmusnak, kereszténységnek vagy akár ateizmusnak meg még sorolhatnám.
Mint például ezek itt:
- - Ha egyre többet meditálva legyőzöl magadban mindenféle emberi szenvedélyt, elérve a szellemi tökéletességet és a Nirvanát.
- - Ha jól és alázatosan viselkedsz és cselekszel életed minden napján, fokozatosan megtanulod legyőzni emberi gyarlóságaidat és rendíthetetlenül hiszed, hogy Isten fia halálával megváltott Téged akkor halálod után valamikor feltámadsz és élvezheted a tökéletes örök élet gyönyörűségét.
- - Lássuk be, halál után nincs semmi, vége van, kezit csókolom, akkor meg használjuk ki ezt a 60-70 évet és uccu neki vesd buliba magad, ha pedig emlékezetes akarsz maradni, akkor tégy valami nagyot, amit jegyeznek a történelem könyvek.
No de, teszem azt, ha meglennének ezek az algoritmusok felsorolva valami nagy könyvben, hogy nesze ember, válassz! Mivel akarsz szembesülni ez után a pár évtizedes játék után? Örök élet? Kérjük olvassa el a 10.-től 15. oldalig vagy lépjen be a bal oldali ajtón és hallgassa meg oktatófilmünket! Nirvana? Kérjük olvassa el a 30.-tól 37. oldalig vagy lépjen be a jobb oldali ajtón és hallgassa meg oktatófilmünket!
Megnézed az oktatófilmet, elhozol pár prospektust és azután? Betartanád?
